A Hodgkin-kór a rákos megbetegedések csoportjának a neve nyirokcsomók majd elterjedt a test környékére. A nyirokcsomók olyan kis szervek, amelyek a szervezet különböző helyszínein találhatók, például a hónalj alatt, az ágyék mélyén, a hasban és a nyakban.
Ezek a csomópontok segítik a fertőzést a baktériumok és más káros anyagok szűrésével. Sokan észlelik kissé duzzadt csomópontokat a nyakán, amikor hideg vagy az influenza van; ezek a duzzanat általában átmeneti és eltűnnek egy-két héten belül.
A Hodgkin-kór egyfajta lymphoma, a rák egy olyan formája, amely a nyirokrendszer. A limfómák a gyermekek leggyakrabban előforduló rákos megbetegedései. A Hodgkin-kór általában két korcsoportban fordul elő: 15 és 40 év közöttiek és 55 év felettiek.
A Hodgkin-betegség pontos oka ismeretlen, mint a legtöbb rák típus esetében. A vizsgálatok a Hodgkin-betegség fokozott kockázatát jelentették azokban az emberekben, akiknél az Epstein-Barr vírus volt. Ez arra késztette a kutatókat, hogy gondolják, hogy a vírus tényezők szerepet játszhatnak az ilyen típusú rák kialakulásában. Ez azonban még mindig nem bizonyított.
Egyéb kockázati tényezők közé tartozhat a HIV-fertőzés, a Hodgkin-limfóma családtörténete, valamint a korábbi kemoterápia vagy sugárterhelés. Veszélyben vannak olyan emberek is, akik bizonyos gyógyszerekkel vagy egészségügyi állapotokkal szemben elnyomják az immunrendszert.
A Hodgkin-kóros betegeknél a következő tünetek jelentkezhetnek:
Ha fájdalommentes masszát fedez fel, különösen a nyaki régióban, és néhány hét elteltével nem tűnik el, látnia kell egy orvost, hogy ellenőrizze. Gyakran, különösen a gyermekeknél, a fájdalommentes nagyítások a nyirokcsomókban csak a Hodgkin-betegség tünetei.
A Hodgkin-kór diagnosztizálásához az orvosnak részletes fizikai vizsgálatot kell végeznie, gondosan ellenőrizve a nyirokcsomókat a duzzanat jeleire. Bizonyos esetekben egy csomópont érzésével kóros tömegt lehet kimutatni. Egyes csomópontok mélyen vannak a testben, így nem érezhetők könnyen.
Alkalmanként a lép megnagyobbodik (a bal borda alatt), és az orvos érezheti. A nyirokcsomó biopszia (a nyirokcsomó szövet eltávolítása a laboratóriumban történő elemzéshez) szükséges a nagy nyirokcsomók okának meghatározásához és a rák diagnózisának megerősítéséhez.
Egyéb lehetséges vizsgálatokra szükség lehet a vér- és vizeletvizsgálatok, valamint a speciális beolvasások, mint például a komputertomográfia (CT) vagy pozitron emissziós tomográfia (PET) vizsgálat. Ezek a szkennelések segítik az orvosokat abban, hogy felfedezik-e a rák terjedését a test más területeire.
Csontvelő biopszia is elvégezhető. A csontvelő a szivacsos anyag a legtöbb csont közepén. Ez a vizsgálat megtörtént annak megállapítására, hogy a limfóma kiterjedt-e a csontvelőre.
Mindezek a vizsgálatok hasznosak a “rák kialakulásának” céljából. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozni a rák terjedelmét, hogy lássuk, hogy korai vagy előrehaladott állapotban van-e. A beavatkozás fontos a kezelés folyamatának megtervezéséhez.
A Hodgkin-betegség négy szakasza van. Az 1. szakasz a legenyhébb és a 4. szakasz a legsúlyosabb.
A kezelés célja, hogy megvalósítsa teljes remisszió, amely a betegség jelenségeinek vagy tüneteinek teljes hiánya. A kezelés típusa függ a rák színpadától.
Az 1. és 2. stádiumban a közös terápia sugárzás. Ez arra utal, hogy a láthatatlan részecskék nagy energiájú gerendái behatolnak a testbe és elpusztítják a rákos sejteket. A sugárkezelés több héten keresztül zajlik. Néha a sugárzást kemoterápiával kombinálva alkalmazzák. Ez magában foglalja a rákellenes gyógyszereket tumorok vagy ráksejtek elpusztítására.
A 3. és 4. stádiumban az elsődleges kezelés kemoterápia, amelyet esetenként sugárzás követ. Bár a kemoterápia a rák remisszióját okozhatja, számos kellemetlen mellékhatást is okoz (például émelygést, hányást, gyengeséget) és elnyomja az ember immunrendszert. A kemoterápiás kezelések szükségessé teszik, hogy egy személy vegyen be különböző Hodgkin-betegség kezelésére általánosan használt daganatellenes gyógyszereket. A kemoterápiás kezelés 3-6 hónapig tarthat, a gyógyszeres ciklusok, majd a gyógyszeres gyógyulási időszakok következtében.
Ha a kemoterápiás kezelés után relapszus következik be, akkor újra kezelni fogják. A kezelés módszere attól függ, hogy hol van a rák és milyen kezelési lehetőségeket alkalmaztak a rák utolsó kezelésére. Magasabb dózisú rákellenes gyógyszereket lehet alkalmazni, és ez a kezelés kombinálható a sugárzással.
Azokban az esetekben, amikor a rák visszatér, egy autológ csontvelő-transzplantáció (amely során a személy saját csontvelőjét eltávolítják a kemoterápia előtt, majd ezt követően kicserélik) gyakran azért, hogy a szervezet nagyobb dózisú rákellenes gyógyszereket képes kezelni. Mert autológ, azaz a saját csontvelő helyébe lép, nincs elutasítás veszélye, vagy transzplantációs gyógyszereket kell alkalmazni, mint az allogén transzplantátumok (azaz egy másik donor) esetében.
Amikor a Hodgkin-kór korai szakaszában kerül felfedezésre, a gyógyulási arány nagyon magas – az esetek 90% -áig.
A Hodgkin-limfóma leggyakoribb korai jele egy vagy több nyirokcsomó fájdalommentes duzzanata (nagyítás). A legtöbb ember érintette a nyirokcsomókat a testük felső részén, általában a nyak vagy a felső mellkas. Néha az érintett nyirokcsomók a hónaljban, a gyomorban vagy az ágyékban vannak.
A duzzadt nyirokcsomók mellett a Hodgkin-limfóma egyéb jelei és tünetei lehetnek:
B tünetek. A láz, az éjszakai verejtékezés és a testtömeg több mint hat százalékát meghaladó veszteséget néha “B-tüneteknek” nevezik. Ezek a tünetek jelentõsek a betegség prognózisához és beavatkozásához.
Néhány Hodgkin-limfóma tünete más, kevésbé súlyos betegséggel társul. Ha azonban a fenti tünetek bármelyike bénult meg, keresse fel orvosát.