Lobularis mellrák: Milyen prognózisok és túlélési arányok?
A mell lobulusában a lobularis emlőrák, amelyet invazív lobularis carcinoma (ILC) is neveznek. A lóbuszok a tejtermék területei, amelyek tejet termelnek. Az ILC a mellrák második leggyakoribb típusa. Az invazív emlőrákos betegek körülbelül 10% -át érinti. A legtöbb emlõrákban szenvedõ betegnek a betegsége van a csatornájukban, ami a tejeket hordozó struktúrák. Ez a rák típusa invazív ductalis carcinoma (IDC).
Az “invazív” szó azt jelenti, hogy a rák más területekre terjedt el a származási ponttól. Az ILC esetében egy bizonyos mell lobulára terjedt ki. Néhány ember esetében ez azt jelenti, hogy a rákos sejtek a mellszövet egyéb részeiben jelen vannak. Mások számára ez azt jelenti, hogy a betegség átterjedt (metasztatizált) a test más részeire.
Bár az emberek bármelyik korban diagnosztizálhatók lobularis emlőrák, ez a leggyakoribb a 60 éves és idősebb nőknél. A kutatás azt sugallja, hogy a menopauza után a hormonpótló terápia növelheti az ilyen típusú rák kockázatát.
Mint más rákos megbetegedések, az ILC-t 0 és 4 közötti skálán rendezik. A beavatkozás a daganatok méretéhez, a nyirokcsomó érintettségéhez és a test más területeire történő terjedéshez kapcsolódik. A magasabb számok magasabb szinteket jelentenek.
Minél előbb diagnosztizálják az ILC-t és kezelik a kezelést, annál jobb a kilátás. Mint más rákos megbetegedéseknél, az ILC korai szakaszai valószínűleg könnyebben kezelhetők kevesebb komplikációval. Ez általában – de nem mindig – teljes gyógyulást és alacsony ismétlődési arányt eredményez. Azonban a korai diagnózis jelentős kihívást jelent az ILC-rel szemben a sokkal gyakoribb IDC-vel szemben. Ennek oka, hogy az ILC növekedési és elterjedési mintáit nehezebb felismerni a rutin mammográfiás és mellvizsgákon.
A kilátások nemcsak a rák színpadától, hanem a hosszú távú gondozási tervektől is függenek. A nyomon követési megbeszélések és vizsgálatok segíthetnek orvosának a rák megismétlődésében, vagy bármely olyan egyéb szövődményben, amely mellrák kezelést követően jelentkezhet. Menetrendi vizsga és mammográfia minden évben. Az elsőnek hat hónappal a műtét vagy a sugárterápia befejezése után kell megtörténnie.
A rák túlélési arányát tipikusan úgy számítják ki, hogy hányan élnek legalább öt évvel a diagnózisuk után. Bár a túlélési arányok hasonlóak az ILC és az IDC között, a kutatások azt mutatták, hogy az ILC-k esetében a nők kissé jobb kilátások mind a rövid, mind a hosszú távú túlélésre.
A British Journal of Cancer 1997-ben publikált tanulmánya kimutatta, hogy az ILC-ben szenvedő betegek kevesebb rákos megbetegedést és magasabb 5- és 30 éves túlélési arányt értek el, mint az IDC-vel rendelkezők. Az ILC-ben az ötéves túlélési ráta 78% volt, és a 30 éves túlélési arány 50% volt. Az IDC-ben az ötéves arány 63 százalék volt, a 30 éves arány 37 százalék volt.
A mellrákkutatásban publikált újabb vizsgálatok szerint az 5 éves betegségmentes túlélési arány javult. A tanulmány szerint mindkét típus esetében az arányok körülbelül 85% -kal nőttek az ILC esetében és megközelítőleg 83% -kal az IDC esetében. Bár a kétféle rák közötti különbség nem olyan széles a legújabb kutatásokban, az ILC kilátása még mindig világosabbnak tűnik, mint az IDC.
Az ILC sokkal nehezebb diagnosztizálni, mint az emlőrák más formáit, mert az elágazás egyedülálló mintájára terjed. A jó hír az, hogy ez viszonylag lassan növekvő rák, amely időt ad arra, hogy kezelési tervet alakítson ki a rákos csoportjával. Számos kezelési lehetőség van, amely segíthet növelni a teljes gyógyulási esélyeit.
A kezelés a rák állapotától függ. A még el nem terjedő, apró daganatok eltávolíthatók egy lumpectomiában. Ez az eljárás a teljes mastectomia csökkentett változata. A lumpectomiában csak a mellszövetek egy részét távolítják el. Masztectomiában egy teljes mellet eltávolítanak az alapul szolgáló izom és kötőszövet nélkül vagy anélkül.
A hormonterápiát, amelyet anti-ösztrogénterápiának vagy kemoterápiának is neveznek, alkalmazható a tumorok műtét előtt történő összehúzására. Lehet, hogy sugárzás után egy lumpectomy, hogy megbizonyosodjon arról, minden rákos sejtek elpusztult.
Kezelőorvosa segíteni fog Önnek az egészségük alapján személyre szabott ápolási terv elkészítéséhez, a legfrissebb technológiák felhasználásával.
Az ILC diagnózisa kihívást jelenthet, különösen azért, mert nehezebb kezdetben diagnosztizálni, és nem is olyan jól tanulmányozható, mint az IDC. Sokan azonban sokáig élnek a diagnózisuk után.
Az öt évvel ezelőtti orvosi kutatás és technológia nem mindig olyan fejlett, mint a jelenlegi kezelési lehetőségek. Az ILC diagnózisa ma már pozitívabb kilátásokkal jár, mint öt vagy több évvel ezelőtt.
A ductalis karcinóma helyzete (DCIS)
A ductalis carcinoma in situ (DCIS) azt jelenti, hogy a sejtek a mellcsatorna-vonalat alkotó sejtek rákká váltak, de nem terjedtek el a környező mellszövetekre.
A DCIS nem invazív vagy preinvazív emlőráknak minősül. A DCIS nem terjedhet el a mellén kívül, de továbbra is kezelni kell, mert időnként invazív emlőrákká válhat (ami terjedhet).
A legtöbb esetben egy DCIS-es nő választhat a mellmegtartó műtét (BCS) és az egyszerű masztektómia között. De néha a mastectomia lehet jobb lehetőség.
Mell-megtartó műtét (BCS)
Az emlőrátétes műtétben (BCS) a sebész eltávolítja a daganatot és körülötte egy kis normális mellszövetet. A nyirokcsomó eltávolítása nem mindig szükséges a BCS-vel, de megtehető, ha az orvos úgy gondolja, hogy a DCIS területe invazív rákot is tartalmazhat. Az esélye, hogy a DCIS területe invazív rákot tartalmaz, felmerül a daganat méretével és a rák gyors növekedésével. . Ha a nyirokcsomókat eltávolítják, ez általában őrzői nyirokcsomó biopszia (SLNB).
Ha a BCS-t végezzük, általában a sugárkezelés követi. Ez csökkenti annak a lehetőségét, hogy a rák ugyanabba a mellébe visszatér (akár több DCIS, akár invazív rák). A sugárterápiás kezelés nélküli BCS nem szokványos kezelés, de lehet, hogy olyan nők esetében, akiknek kis területük volt a gyengén minőségű DCIS, amelyeket eltávolították nagy, eléggé rákmentes sebészeti behatásokkal.
A mell eltávolítása
Szükség lehet egy egyszerű mastectomiára (a teljes mell eltávolítása), ha a DCIS területe nagyon nagy, ha a mellnek több DCIS területe van, vagy ha a BCS nem tudja teljesen eltávolítani a DCIS-t (azaz a BCS mintát és az ismételt kivágási mintákat még mindig rákos sejtek vannak a sebészeti behatások közelében vagy közel. Sok orvos egy SLNB-t fog elvégezni a masztektómia mellett. Ennek az az oka, hogy ha az invazív rák egy területe megtalálható a mastectomiában eltávolított szövetben, akkor az orvos nem lesz képes később visszamenni az SLNB-hez, és ezért teljes axilláris nyirokcsomó-disszekciót (ALND) kell tennie, .
Azok a nők, akik mesterséges mûtéttel rendelkeznek a DCIS-hez, eldönthetik, hogy a mell rekonstrukciója azonnal vagy késõbb történik.
Hormonterápia műtét után
Ha a DCIS hormonreceptor-pozitív (ER-pozitív vagy PR-pozitív), a tamoxifennel (bármilyen nő számára adott adjuváns kezelés) vagy aromatáz inhibitorral (nők esetében a menopauzában) a műtét után 5 évvel csökkentheti egy másik DCIS vagy más DCIS kockázatát. invazív rák kialakulása mellében. Ha van hormonreceptor-pozitív DCIS, beszélje meg a hormonterápia előnyeit és hátrányait orvosával.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: