A sugárterápia károsítja a rákos sejteket, de károsíthatja az egészséges sejteket a kezelési területen. Az egészséges sejtek káros hatása mellékhatásokat okoz. A mellékhatások attól függenek, hogy a test mely része kapja a sugárkezelést. A szervezetben lévő különböző sejtek és szövetek eltérően reagálnak a sugárzásra. A gyorsan osztódó sejtek a leginkább érintettek. Ezek közé tartoznak a bőrsejtek, a száj és a gasztrointesztinális (GI) traktus és a csontvelőben lévő vérsejtek.
A mellékhatások bármikor előfordulhatnak a sugárterápia után, közvetlenül vagy néhány nap vagy hetek után. A legtöbb mellékhatás általában eltávozik néhány héten belül a kezelés befejezése után 2 hónapig. Néhány mellékhatás azonban a kezelés befejezése után is folytatódhat, mivel az egészséges sejtek időbe telik a gyógyítás hatására. A késői mellékhatások a kezelést követő hónapok vagy évek után következhetnek be. Ha a sugárzás dózisa elég magas, egyes sejtek esetleg nem tudják megjavítani magukat. Ennek eredményeképpen néhány mellékhatás sokáig tarthat, vagy tartós lehet.
Általában a sugárterápia mellékhatásai az alábbiaktól függenek:
A fáradtság a sugárterápia egyik leggyakoribb mellékhatása. Ez általában néhány héten át tartó sugárterápia után következik be, és rosszabbodhat a kezelés folytatásakor. Ennek oka számos dolog okozhat. A sugárterápia során a szervezet több energiát használ fel öngyógyításra. A fáradtság gyakoribb, amikor a test nagyobb területeit kezelik. A csontvelő területek sugárterápiája, például a medence vérszegénységet okozhat. Az anémia fáradtságot okozhat. Az étkezés vagy az alvás problémái a fáradtságot még rosszabbá tehetik. A menetrend módosításai, például a kórházi napi kirándulások is fáradtnak érezhetik magukat. A fáradtság általában fokozatosan elmúlik a kezelés befejezése után, de néhány ember továbbra is fáradtnak érzi magát néhány hetet vagy hónapot a sugárterápia után.
A bőrproblémák gyakoriak a külső sugárterápiával, mert a sugárzás a bőrön át halad, hogy elérje a kezelendő területet. A sugárzott területen lévő bőr piros, száraz vagy viszkető lehet. Ez megváltoztathatja a színt (sötétebbé vagy cserzetté válik). A legtöbb bőrreakció a sugárkezelés első két hetében következik be. Általában néhány héttel eltávoznak a kezelés után, de bizonyos bőrelváltozások, mint a bőr sötétedése vagy hegesedése, állandóak lehetnek. Néhány ember nem tapasztal semmilyen bőrreakciót sugárkezeléssel.
Hajhullás (alopecia) vagy hajhátrány csak a sugárterápiával kezelt területen fordul elő. A hajhullás mennyisége és regrowth mennyisége személyenként változik, és függ a sugárzás dózisától. A hajhullás körülbelül 2-3 héttel kezdődik a sugárterápia kezdete után. A kisebb sugárterhelés általában ideiglenes hajhullást eredményez. A tartós hajhullás gyakoribb a nagyobb dózisoknál. Ha a haj regenerálódik, rendszerint körülbelül 3-6 hónappal a sugárterápia befejezése után, a szín vagy a textúra eltérő lehet, és visszaadhatja vékonyabb vagy foltosodóvá.
Az étvágycsökkenés a sugárterápia első néhány hetében kezdődik, és a kezelés befejezése után is folytatható. Az olyan mellékhatások, mint a szájüreg, a szájszárazság, a nyelési problémák, az émelygés és a hányás, étvágytalanságot okozhatnak. A fej és a nyak területének sugárterápiája átmeneti változásokat okozhat az íze vagy a szagában, ami kevésbé élvezheti az ételeket. Néhány ember teljesen elveszíti érdeklődését az ételtől, és nem eszik, még akkor is, ha tudják, hogy szükségük van rá. A jó táplálás fenntartása a sugárterápia alatt és után fontos, hogy segítse a betegnek a kezelésből való visszaszerzését.
Az émelygés és a hányás a külső sugárterápia gyakori mellékhatása lehet, különösen, ha a kezelési terület magába foglalja a gyomrot és a hasat. Az általános mellékhatás a kezelendő területtől függetlenül is előfordulhat. A sugárterápia általában néhány héttel a sugárterápia befejezése után eltűnik.
Az alacsony vérsejtszámok a csontvelőben előállított vérsejtek sugárzásának hatására következnek be. Az alacsony vérsejtszám gyakoribb, ha kemoterápiát kap a sugárkezeléssel egyidejűleg, vagy ha a kezelési terület magában foglalja a medence csontjait (ahol sok vérsejt készül). Az alacsony vérsejtszámok általában nem elég súlyosak ahhoz, hogy problémákat okozhassanak. Ha néhány napig megszakad a kezelés, a vérsejtszám általában visszaáll.
A sztereotaktikus sugársebészet (SRS) egy nagy sugárterhelést fókuszál az egyik agyi területre. A mellékhatások a sugárterápia területétől függenek. Néha az egész agyat sugárkezeléssel kezelik, bár a dózisok gyakran alacsonyabbak. Az agyi sugárterápia nagy dózisa nagyobb valószínűséggel okoz hosszú távú problémákat. Gyermekekben, annál fiatalabb a gyermek, annál érzékenyebb az agysejtek a sugárzás mellékhatásaira.
Az agyi sugárterápia mellékhatásai a következők lehetnek:
A sugárterápia irritálhatja a száj, a torok és a nyelőcső felső részét borító nyálkahártyákat. A kezelés más területeire is hatással lehet.
A fej és nyak sugárterápia mellékhatásai lehetnek:
A tüdő, a nyelőcső, a gerincvelő és az emlő limfóma és rákos megbetegedéseinek kezelésére szolgáló sugárkezelés gyakran a mellkason belüli struktúrákra irányul. A mellkas felső részének sugárzása irritálhatja a torkot és a nyelőcsövet.
A mellkasi sugárterápia mellékhatásai a következők lehetnek:
A felső hasba történő sugárterápia irritálhatja a nyelőcsövet és a gyomrot. Az alsó hasba való sugárzás nagyobb valószínűséggel irritálja a kicsi és a vastagbelet. Az emberek nagyobb valószínűséggel tapasztalják a mellékhatásokat, ha a has nagy részét kezelik.
A medence sugárterápiája irritálja a nagy és a vékonybelet, és emésztési problémákat okozhat. Arra is irritálhatja a húgyhólyagot, és hatással lehet a reproduktív szervekre.
A medence sugárzásának mellékhatásai a következők lehetnek:
A késői mellékhatások a kezelés befejezése után hosszú idő után jelentkezhetnek, és attól függően különbözhetnek attól függően, hogy hol van a sugárterápiás kezelés. Néhány későbbi hatás:
Az emésztőszervekre utalva vagy azzal kapcsolatban.
A gasztrointesztinális (GI) traktus vagy az emésztőrendszer tartalmazza a szájat, a garat (torok), a nyelőcső, a gyomor, a vékonybél és a vastagbél.
Olyan tünetek csoportja, amelyek álmosságot, levertséget (abnormális álmosságot vagy energiahiányt), étvágytalanságot és ingerlékenységet tartalmaznak.
Somnolence-szindróma a gyermekeknél a fej sugárkezelését követően jelentkezhet.
Ez a típusú sugárterápia nem okozza a páciens radioaktívvá válását, és más sugárterhelés forrása lehet. Ezért a külső sugárterápiát igénybe vevő személyekkel való érintkezés nem változtatható meg vagy korlátozható.
Ha a családtagok vagy barátaik radioaktív anyagokat adagoltak a diagnózis vagy a terápia során, ezek a maradék radioaktivitást tartalmaznak, amikor elhagyják a létesítményt. Diagnosztikai eljárás után haladéktalanul hagyják el őket, hacsak nincs más oka kórházba helyezésüknek. Ezekben az esetekben kis mennyiségű radioaktív anyagot adtak be – csak annyira elegendőek, hogy sikeresen elvégezzék az eljárást. Nincs különösebb aggodalom a velük való kapcsolattartásban.
Különböző lehet azonban, ha radioaktív anyagot kaptak terápiás eljáráshoz. Egyes esetekben a betegeknek néhány napig kórházban kell maradniuk, mert meglehetősen kevés radioaktivitást kaptak. Még akkor is, ha haza akarnak menni, a radioaktív anyagok mennyisége még bennük még több lehet, mint egy diagnosztikai eljárással. Attól függően, hogy a betegek szabadon hagyhatták-e, és mennyi radioaktivitást adnak be, előfordulhat, hogy nincsenek különös óvintézkedések. Azokban az esetekben, amikor további iránymutatásokra van szükség, a betegeket az orvos utasításokkal látja el az extra óvintézkedésekkel kapcsolatban. Néhány ilyen óvintézkedést tartalmazhat a gyermekek és a terhesek körüli idő korlátozása. Ha Ön családtagja, akkor ezeket az óvintézkedéseket közvetlenül az orvossal kell megbeszélni. Ha a barátod átesett az eljárás során, akkor megkapta az információt, és megbeszélheti Önnel a problémáit.